Hatodik alkalommal rendezte meg a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért közhasznú civil szervezet a szervre váró-, és szervátültetett gyerekek nyári táborát. A táborban az egészséges testvéreknek és szülőknek is helyük van, mert meggyőződésünk, hogy nekik legalább annyira szükségük van a rehabilitációra. A tábor programjait a szervezőkön kívül 17 önkéntes segíti – orvos, pszichológus, gyógypedagógus, családterapeuta, testnevelő tanár, sportedző, szociálpedagógus, hangtechnikus, fotós, és számtalan programot jótékony előadók biztosítottak – zAmatőrök zenekar, Mohácsi Attila színművész, Hestia tűzzsonglőr csoport, Baranyai Andor táncpedagógus, és a Duma színház előadói. Az élményekről a táborban először résztvevő gyermekorvos, és egy 2 éves kisfiú édesanyja írja az alábbiakat:
Az új „ambuláns kezelőlap”….., avagy a tábor orvosi szemmel…
Új ambuláns lapokat írok rólatok. Mindenkinek kettő lesz. Az egyiken a diagnózis, a folyadékforgalom, a vérnyomás, a gyógyszerszint szerepel, a másikon viszont az, hogy Tomi falat mászott, Áron gyalog megy fel, nem lifttel, Laci evezett, Máté énekelt, Viki táncol, Klaudia horror filmeket néz, Márkó jól csocsózik, Anna gyönyörűen fényképez, Kristóf mindenkire mosolyog, Timi mindenkinek köszön („Szijjjjja”), és folytathatnám még… Mindenkiét elkezdtem, azokét is, akik nem járnak hozzánk. Nekik csak egyféle lesz. Az izgalmasabb.
A hagyományos rövid lesz: jól van, panaszmentes. Az új viszont hosszú és színes.
Köszönöm Nektek, hogy elkezdhettem ezt a kettős könyvelést, örülök, hogy láttalak Benneteket kötelet húzni, bobozni, röplabdázni, rántott husit enni, ijesztően magasan hintával átfordulni, tetoválva és katica arccal…
Remélem, jövőre találkozunk, és együtt írjuk tovább a titkos ambuláns lapokat!
Nemcsak a gyerekeknek köszönhetem, hogy nagyon jól éreztem magam a táborban. Az önkéntesek fantasztikus csapatot alkotnak, örülök, hogy ennek a csapatnak én is a része lehettem, és folytathattam az orrzúzás, Balatonba borulás sorát egy jó kis széklábtöréssel… Még szerencse, hogy csak velünk történtek ilyenek! Hogy ki nem kapta be a süteményt, és hogy került a lepke a pohárba, arról egyszer majd máskor…
Nagyon nagy élmény volt, és arra már nem is emlékszem, hogy nem sütött a nap. Már alig várom a következő tábort! dr. Kelen Kata
A két éves Petivel érkeztünk Balatonaligára, a vasútállomástól a Frida hotel egyik munkatársa segített eljutni a szálláshelyre. Azonnal elfoglaltuk a gyönyörű kilátást nyújtó, Balatonra néző szobát, majd felfedezőútra indultunk a környéken. Vagyis csak indultunk volna, ha nem kezd el szakadni az eső. Peti tudta, hogy a Balatonhoz megyünk "kinándulni", és hogy az valami nagy víz. Arról azonban rögtön fel kellett világosítani, hogy az úton lévő hatalmas tócsa - amit kiszemelt magának - az még nem a Balaton!
Számára minden új volt: a metrózás, a tömeg, a mozgólépcső, a vonatozás, a hotel.
Aztán az újdonságok sora egész héten folytatódott: Miközben a tűzzsonglőrök produkcióját néztük folyton el akarta fújni a tüzet, hiszen mindig azt hallja: " Kisfiam ez nem játék!"
Büszkén pózolt a pónilovon, és nem zavarta, hogy a bobpályán sehová sem halad a kék kisautó. Végre övé volt a kormányzás joga!
A reggeli úszásóra kifejezetten érdekesnek bizonyult, biztos, ami biztos a medence szélét nem hagytuk el. "Itt sem nem hideg, sem nem mély, a többiek meg csináljanak, amit akarnak! Csak lehetőleg ne legyek vizes! A szauna viszont nagyon "fincsi", jó meleg! És mennyi gyerek! Kristóf, Timike, Lujzi, Barni, Bence, Tamás, Áron ...és ezt a sok nevet mind meg lehet tanulni! Néha persze problémás, hogy ilyen sokan vagyunk! Hiába mondom el százszor - a hangomat is kissé felemelve -, hogy ez a homokozólapát a "Petiééé!", ezek rám sem hederítenek. A nagyobbakkal jobb, ha nem kezdek ki! Kisebbek meg nem nagyon vannak. ("Majd jövőre!" - gondolnám, ha tudnám mi az a "jövő".) Még jó, hogy van az a kismotor az udvaron, arra felpattanok és gondoskodom róla, hogy anya is eleget mozogjon.
Egyébként sem jár reggeli tornára! Ha sejtettem volna, hogy az a szőke néni doktornéni, akkor nem az utolsó napon vágódok be ...nála! (vagy:... hozzá?), (vagy:..vágom be a számat?)! És itt van Szőnyi Doktor bácsi is, meg Mónika! Őket már régóta ismerem! Azt azért mégsem hagyhatom, hogy anya folyton ezekkel a nénikkel meg bácsikkal beszélgessen, az olyan unalmas! Milyen óriások a törpék!?
Ezen még majd el kell gondolkodnom kicsit!
Nem is értem, hogy anyu miért sírt, amikor olyan szépen énekelt az a bácsi!
Itt lehetünk, ezen a jó kis helyen, főzni sem kell, a pincérbácsi mindig hoz valami finomat, meg kakaó is van elég!
(Na jó, a pelusból valóban nagyon kifogytunk.)
Egyébként pedig: Köszöm szépen!
Szija! Szija!" 2009, Balatonvilágos, Bencs Peti
2009. 08. 12.
