Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A mai nap ünnep, amelyet a köszönet, a hála és a tiszteletadás hív életre minden egyes alkalommal, amikor egy megújult élet reményét beteljesíti egy-egy transzplantáció. Tavaly 365 alkalommal töént szervátültetés Magyarországon elhunyt donorból, ami azt jelenti, hogy minden egyes nap megmentettünk egy életet. Tudjuk, hogy többre lenne szükség, mert a várakozók többen vannak, de van remény, mert van transzplantáció. Ehhez azonban kell valahol, máshol valaki más, aki segít. Az ismeretlen donor.
A folyamat esetenként hosszú és bonyolult. A műtéthez a beteg mellett kellenek az átültetést végző orvosok és ápolók, a transzplantációs centrumban és a donorkórházban is valahol máshol és ezért kell a kapcsolatteremtő és szervező koordinátor és még sok mindenki, pl. sofőrök, laboratóriumok és ott dolgozók, hatóságok, vagy repülőterek, a rendőrség és még valaki, aki attól lesz főszereplő, hogy ő maga teszi lehetővé az egész folyamatot. Két ember és két döntés nélkülözhetetlen.
Kell egy orvos az intenzív osztályon, aki minden életmentő törekvés mellett felismeri az agyhalált és ezzel együtt a szervadományozás lehetőségét és felemeli telefont. Ezzel a felismeréssel és telefonhívással kezdődik minden.
De kell még valami és még valaki tulajdonképpen, hiszen ez a telefonhívás egy emberről szól, egy elhunyt ember miatt történik. Ő egy olyan ember volt, aki életében nem tiltotta meg, hogy halála esetén holttestéből szervet, szövetet távolítsanak transzplantáció és általa nem ismert emberek életének megmentése céljából. Ez egy tragikus pillanat, de nem a szervadományozás miatt, hanem a tragikus, nem várt hirtelenséggel történő pusztító agykárosodás következtében kialakuló halál, egész pontosan agyhalál miatt. Erre a részére szinte lehetetlen felkészülni, de a szervadományozással kapcsolatos döntésre fel lehet készülni és ha ezen más emberek életének megmentése múlik, akkor nem csak lehet, hanem kötelességünk is erre felkészülni.
És itt érkezünk el a mai nap másik fontos üzenetéhez, a megszólításhoz és döntésre híváshoz, mert a tiszteletadás azoknak szól, akik a múltban cselekedtek, de a jó példákkal ma megszólítjuk a jövő nemzedékét, azokat akik holnaptól fognak cselekedni és elkötelezetten szolgálják az életmentést.
Kell egy döntés, egy személyes döntés saját szerveim a halálom utáni sorsáról. Tudjuk, hogy a megszólított magyarok háromnegyede felajánlaná szerveit transzplantációs célokra, amely azt jelenti hogy Magyarország, egész pontosan a magyar emberek támogatják a szervadományozást.
Minden jó szándék mellett azonban az a tapasztalat, hogy a döntés maga sokszor hiányzik.
A mai nap a döntésre hívás jó példája és lehetősége, egyben egy kiáltás, mert ma is 1277 honfitársunk vár szervátültetésre köztük 5 beteg kiemelt sürgősséggel.
Minden életmentő transzplantáció egy potenciális donor döntésével kezdődik!
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!
Dr. Mihály Sándor
OVSz, Transzplantációs igazgató
Budapest, 2024. március 21.
2024. 03. 22.
