Kiss Gergely
Háromszoros olimpiai bajnok, kétszeres Európa-bajnok, és világbajnok vízilabdázó.
"Egy adott pillanatban életet menthet a véradás. Igen, oda kell menni! Ez a mindennapi rohanásban némi kényelmetlenség, de mi ez ahhoz képest, hogy a vérünkkel egy másik ember egészségét vagy életét mentjük meg. Én személy szerint kedvelem a mobil véradásokat, amikor oda jön a busz, ahol amúgy is ott vagyok, legyen az sportrendezvény, vagy koncert."
Horváth Gábor
Kétszeres olimpiai, háromszoros világbajnok kajakos.
"35 éve vagyok a Honvéd sportolója. Egy honvédnak mindig, minden körülmények között a hazáját kell szolgálnia! Így a véradás számomra hazafias tett.
Az aktív sportolói évek lezárultak ugyan, de szakosztály menedzserként ma is a honvédos sportolókért dolgozom. Élvezem, hogy a megfelelő háttér biztosításával egyengethetem a siker felé tartó útjukat. Kevés időm jut már edzeni, de erről nem lehet leszokni, hiányzik, ha nem lapátolhatok egy kiadósat.
Nullás vércsoportúként én mindenkinek segíthetek, első szóra jöttem vért adni. És ha sokan követik a példámat, akkor 10 vagy 20 év múlva, amikor esetleg én szorulok segítségre, számíthatok majd mások önkéntes adományára."
Krizsán Szabolcs
"Most kivételesen nem a tatamin adtam a véremet a győzelemért, hanem egy véradással beteg emberekért. – mondta a véradást követően Krizsán Szabolcs, többszörös magyar bajnok, aki a férfiak közül először nyert Grand Prix-versenyt, emellett többszörös világkupa-győztes, Európa-bajnoki bronzérmes judós.
"Eleven gyerek voltam, apám vitt le először judo edzésre 5 évesen, ahol egyből megfogott a közeg és miliő, hamar elkezdtek jönni az eredmények, én meg itt ragadtam. Mindig is vonzott az alakiság, a tervszerű mozgás, és az őszinte küzdelem - a judo pedig pont ilyen. 30 évesen aktívan foglalkoztat a kérdés, hogy mi lesz velem az élsport után. 7 éve teljesült egy gyerekkori vágyam: csatlakoztam a Magyar Honvédség állományához. Az élsport és a honvédség olyan jelentős értékeket képvisel, mint a kitartás, alázat, hazaszeretet. Ezekkel azonosulni tudok és itt képzelem el a jövőmet. Jelenleg a MH Altiszti Akadémián főhadnagyi rendfokozatban, testnevelő tisztként teljesítek szolgálatot. Úgy érzem, sportolóként rám nagyobb társadalmi felelősség hárul, és az eredmények produkálásán túl szeretnék jó példát mutatni, pozitív értékeket képviselni. A véradás jelentősége óriási, akár egy ismeretlen betegnek, akár egy családtagunknak van rá szüksége a gyógyuláshoz, vagy élete megmentéséhez. Arra biztatom az embereket, sportoló és katonatársaimat, hogy álljunk ki a jó ügy mellett és segítsünk másoknak."
Rédli András
Olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok magyar párbajtőrvívó, az egyik legsikeresebb magyar párbajtőröző a sport történetében.
"A párbajtőr is egy szúrófegyver, viccesen mondva valahol „rokonszakma” a kettő. A véradástól nem félek, az elsőnél még tartottam a szúrástól, de leküzdöttem, és azóta rendszeresen adok vért.
Én azt szeretem, ha a saját eszközeimmel, saját erőmből tudok segíteni annak, akinek szüksége van rá. Felemelő érzés, amikor megjön az SMS. Győzelem ez, tudom, hogy egy betegen segítettem és felhasználták a véremet.
2014-ben lettem katona, ott aztán a bajtársakkal mentünk vért adni, emlékszem, alakzatban vonultunk a véradásra, utána meg még fociztunk is egy kicsit. Az alapkiképzés egyik nagy közösségi élménye volt, mindenkinek.
Abszolút erre törekszem. Rendkívül fontos számomra a csend, a béke. A páston is kiegyensúlyozottnak kell lennem, a magánéletben sem tudnék más lenni. A természetben találom meg az erőket, amik megnyugtatnak. Ezért nagyon fontos számomra, hogy a környezetem is tiszta, harmonikus legyen. Például, sokszor mentünk már a családommal, a barátaimmal, vagy akár csak magam a Csobánc hegyre. Nekivágunk egy hátizsákkal, két zacskóval, és szemetet szedünk. Ez ugyanolyan érzés nekem, mint a véradás – magam erejéből segítek, és látom az eredményt."
