Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszönöm a megtisztelő lehetőséget, hogy ma is együtt lehetek Önökkel a megemlékezés ünnepén, a tavasz első napján, de leginkább a megmentőkre, életmentőkre emlékezve!
Önöknek - akik itt vannak - ez az emlékezés és köszönetnyilvánítás napja. Mindenki másnak - aki nincs itt, de eljut hozzá a hír - pedig ez lehet a figyelemfelhívás napja egy egészen személyes üzenettel:
Mit tehetek én a szervátültetések szolgálatában?
Tehetek valamit?
Igen!
Az életmentő szervátültetésekhez donorokra van szükség, szervadományozás és szervadományozók nélkül nem lenne transzplantáció, de van, mert voltak és vannak adakozó donorok.
Tudjuk, hogy sehol a világon nincs annyi rendelkezésre álló donorszerv, mint ahány beteg szervátültetésre szorul. Magyarországon is több új beteg, 451-en kerültek transzplantációs várólistára tavaly, mint ahány transzplantáció történt: 369. Ezért a várakozás egyre nagyobb kihívást jelent.
Az életmentő szervátültetés azt jelenti, hogy a transzplantáció vagy az egyetlen lehetséges gyógymód a máj, a szív, vagy a tüdő végstádiumú elégtelensége esetén, vagy a legjobb gyógymód, amely a leghosszabb és legjobb életminőséget biztosítja a vese, vagy a hasnyálmirigy elégtelen működése esetén. Sokan Önök közül talán már nem is élnének transzplantáció nélkül, de itt vannak, mert megtörtént az átültetés. Mert volt donor!
A donációs programokhoz egy szolidáris, egymás iránt felelősséget érző és egymásnak segítséget nyújtó társadalomra van szükség és én hiszem és látom, hogy mi egy ilyen segítő nemzet vagyunk, ahol meglátjuk a segítségre szoruló betegeket, azokat is, akiknek mi tudunk segíteni.
Ez az emlékhely attól lett figyelemfelhívó, hogy rámutat azokra a jó példával előttünk járt honfitársainkra, akik haláluk után is segítettek, mert egy-egy szervükkel megmentették embertársaik életét.
Mit tehetek tehát?
Ha még nem tettük eddig, akkor ma lehet, sőt ma kell döntést hoznunk saját szerveink halálunk utáni sorsáról, mert legtöbben felajánlanánk szerveinket transzplantációs célra halálunk után, de kevesen hozunk tudatos döntést erről és kevesen beszéljük meg ezt családtagjainkkal. Pedig a döntéssel és a családi beszélgetésekkel tudunk igazán életet menteni. Mindenki lehet életmentő hős!
A transzplantáció különlegessége attól lesz személyes, közérthető, hogy sok megmentett, új élet reményében élő embertársunk sorsát, történetét ismerjük meg.
Önök azzal tudják köszönetüket kifejezni talán a leginkább az ismeretlen donoraik felé, ha saját életüket, a megmentett, új életüket bemutatják azoknak, akik távolinak érzik ezt a témát maguktól, mert a végstádiumú szervelégtelenség és így a transzplantációs igények nem mindenkit érintenek, de mindannyian meghalunk és ezért mindannyian lehetünk potenciális donorok, ha súlyos agykárosodás miatt agyhalál alakul ki, ami szinte mindig tragikus hirtelenséggel, nem várt módon következik be.
Fel tudunk készülni erre is, mert a segítségnyújtás és életmentés szándéka le kell győzze a halál témájával kapcsolatban kialakult távolságtartást bennünk.
Az ismeretlen donorok Önök által és Önökben lesznek ismertek, és lettek elismertek!
Beszéljünk a szervadományozásról!
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!
Budapest, 2023. március 21.
Dr. Mihály Sándor
OVSz, transzplantációs igazgató
Az eseményről készült videó Facebook oldalunkon megtekinthető az alábbi linken:
https://fb.watch/jqIfvNZbsc/
2023. 03. 22.
