Az OVSz transzplantációs igazgatójának ünnepi beszéde az Európai Szervdonációs és Transzplantációs Napon - 2024. október 12.
Idén október 12-én rendezték meg az Európai Szervdonációs és Transzplantációs Napot Magyarországon. A hazai programok szervezésében és lebonyolításában az Országos Vérellátó Szolgálat is aktívan részt vesz. Az eseményen Dr. Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat Transzplantációs Igazgatója is beszédet mondott, amely alább olvasható.
Tisztelt Elnök Asszony!
Kedves Kollégák!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy egy személyes résszel kezdjem a felhívás bevezetését!
Októberben lesz 30 éve, hogy először beléptem abba a műtőbe, ahol szervátültetéseket is végeznek és elkezdtem dolgozni és figyelni. Tanultam és azóta is tanulok.
Az első 11 évben az ország legnagyobb transzplantációs centrumában dolgoztam a műtőben, majd az intenzív osztályon, vagyis ott voltam a legsúlyosabb állapotú betegek mellett és olyan jó volt azt megtapasztalni, hogy néha talán én is segítettem nekik a gyógyulásban.
Itt ismertem fel a csapatmunka és együttműködés erejét és akkoriban kezdtem el igazán gyakorolni az együttérzést, empátiát; azóta is emlékszem nevekre, arcokra, sorsokra, akikre a mai napig szívesen és szeretettel gondolok vissza.
Ez a két dolog sokat segített később és a mai napig is segít és motivál, hogy keressem az újabb lehetőségeket az életmentés szolgálatában.
A klinikai évek alatt kevés újraélesztésnél vagy halálesetnél voltam jelen, viszont rengeteg megmentett életet, megújult reményt, vagyis gyógyulást láttam, ami a mai napig feltölt és erőt ad, miután elkezdtem dolgozni a folyamat másik oldalán, ami a halállal kezdődik és a szervadományozás lehetőségét adja. De sokkal inkább azt szeretném ezzel hangsúlyozni, hogy a szervátültetés életet ment, mégpedig végstádiumú szervelégtelen betegek életét.
Önök legtöbben személyes érintettség miatt vannak itt. Nagyon fontos, hogy eljöttek ma és elfogadták a meghívást! Itt van a tiszteletadás, köszönet, hála helye és ideje! Önök előttünk járnak jó példával, döntöttek, cselekedtek, adtak saját magukból, kockázatot is vállaltak, de győztek!
Ugyanakkor Önök többet tudnak erről a területről, mint a legtöbb ember és én is azt tapasztalom 23 év alatt 3518 elhunytból történő donációt szervezve, vagy az eseményeket követve, hogy a potenciális donor hozzátartozói felkészületlenül lépnek be ebbe a helyzetbe. Ennek van olyan része, amire nagyon nehéz, szinte lehetetlen felkészülni, de van olyan része is, amire fel lehetne és ezért fel is kell készülni.
Itt találkoznak a személyes és szakmai tapasztalatok és kötelezően adódik a kérdés:
Ha tudtam volna akkor, amikor kellett volna tudnom azt, amit ma már tudok, hogyan segíthetek azoknak, akiknek nincs még ilyen tapasztalatuk, de tudom, hogy jobb lenne a felkészült, tájékozott, szolidáris, személyes önrendelkezését gyakorló, ugyanakkor mások döntését tiszteletben tartó társadalom?
Ezt a kihívást nap mint nap megélve az idei magyar EU elnökség féléves periódusára készülve kezdeményeztem egy reprezentatív lakossági felmérést, amely komoly kormányzati támogatással elkészült, az eredmények egyértelmű feladatokat jelölnek ki nekünk, de Önök is tudnak segíteni!
A magyar válaszadók háromnegyede támogatja a transzplantációs célú szervkivételt, de 19% nem válaszolt, így a biztos válaszadók közel 92%-a támogató hozzáállású. Ez azt jelenti, hogy megvan a társadalmi támogatottság. De mit és mennyit tudunk valójában?
Önbevallás szerint a feltételezett beleegyezés elvét a 62% ismeri, de a felsorolásból, csak 22% tudta kiválasztani a helyes választ. Ez azt jelenti, hogy 5 emberből 1 ismeri az elhunytból történő szervadományozás magyar jogszabályban is megfogalmazott alapelvét. Kevesen tudunk róla, így nem meglepő, de szomorú, hogy sok személyes döntés hiányzik:
A kérdezettek 56%-a még nem döntött saját szerveinek adományozásáról, de sok volt a választ megtagadó.
A lakosság közel kétharmada felajánlaná szerveit, de ha kiszűrjük a 28%-nyi válaszmegtagadót, akkor a biztos választ adók 84%-a adná szerveit halála után mások megmentésére, amely európai szintű saját szerv felajánlási hajlandóság.
De a tiltakozóknak csupán egynegyede írt tiltakozó nyilatkozatot és akik bárhogy, de döntöttek, kétharmadban nem beszélnek erről otthon. És így még kevesebben (alig 9%) ismerik saját családtagjaik döntését.
A halálunkkal kapcsolatos személyes döntéseket ma, most kell meghoznunk, akkor is, ha nehéz téma és sokan éppen ezért tesznek úgy, mintha nem érintené őket. Mindannyiunkat érint! A szervadományozás bármelyikünket érintheti.
És azt tapasztalom, hogy az ilyen nagy horderejű, de nehéz kérdésekben éppen a személyes történetek, az őszinte vallomások tudnak megállító, majd döntési cselekvésre megindító módon hatni.
Köszönöm Önöknek, élődonoroknak, hogy ebben jó példát mutatnak és bátran beszélnek!
Jó egészséget kívánok Önöknek!
Minden életmentő szervátültetés egy szervadományozó döntésével kezdődik!
Ma is, most is!
Köszönöm a figyelmüket!
Dr. Mihály Sándor
Transzplantációs igazgató
Országos Vérellátó Szolgálat
Budapest, 2024. október 12.
2024. 10. 14.
