2021. szeptember 27-én, a kiskunfélegyházi Alsótemetőben tartottak megemlékezést a szervdonorok emlékművénél.
A megemlékezésen Dr. Mihály Sándor tartott ünnepi beszédet, az OVSz, Transzplantációs Igazgatóság képviseletében.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ahogy körbenézek itt évről-évre, azt látom általában nem egyedül szoktak ide jönni. Biztos, hogy a személyes oldala nagyon nehéz mindig ennek a megemlékezésnek. Most először én is azt tudom mondani, hogy nem egydül érkeztem most ide. Ennek persze teljesen más az oka mint legtöbbük esetében, de hoztam kollegáimat is tisztelettel. Országos koordinátorok, szervkivételi koordinátorok és klinikai centrum koordinátor kolléganők is vannak most itt közöttünk. Ők azok, mi vagyunk azok, akik nap, mint nap azzal foglalkozunk , hogy amikor egy súlyos agykárosodás után potenciális donort jelentenek, akkor megszervezzük a transzplantációs célú szervkivételeket. Dolgozunk a háttérben és mi a szomorú oldalával találkozunk legtöbbször, amikor a donációs oldalt szervezzük. A klinikai centrum koordinátorok kicsit könnyebb helyzetben vannak, mert ők az életmentő szervátültetéseket szervezik a klinikákon.
Hogyha ránézek újból és újból erre a szép emlékhelyre, akkor az jut eszembe, hogy tisztelet és hála. Azért, mert tiszteletet tudunk adni a jó példáért, hiszen ők elöttünk járnak a jó példával, és hálásak vagyunk mindannyian az életért. Mostanában azt szoktuk megfogalmazni a Szervkoordinációs Irodában, egy mondatos üzenetként mindenkinek, így most talán Önöknek is, hogy minden életmentő szervátültetés egy szervadományozó döntésével kezdődik. Sajnos nem mindig, néha inkább egy donációval, egy adományozással . És mi a különbség a kettő között, éppen erről szeretnék egy picit beszélni .Mert azt gondolom, hogy a legjobb hely ez a hely és ez a pillanat, hogy erről beszéljünk. Mert nem csak az adományozás és az adakozás ténye fontos ,hanem az is nagyon fontos, hogy ezt megelőzte egy döntés. Az elhunyt még életében kinyilvánított döntése. Tehát mi a különbség a döntéssel meghozott adományozás és egy e nélkül megtörténő donáció között? az ember döntése, az egyén önrendelkezése, amitől ez a döntés az övé volt. És így szeretném megkérdezni most mindannyiunktól, hogy volt e döntés? volt e mérlegelés bennünk ezzel kapcsolatban? vannak e jó példák elöttünk? hogyne itt vagyunk és elmondtuk e otthon az ezzel kapcsolatos személyes döntésünket és mit mondtak a többiek akikkel ezt megosztottuk őket is elindította ez a döntés a saját útjukon? Nem jó, hogyha elmarad ez a személyes döntés, mert ez az én lehetőségem , sőt az én felelősségem, mert dönthetek, mert segíthetek. Már azzal is segítek, ha döntök, ha beszélek róla, mert az is sokat tud segíteni , hogyha egy donációs folyamatban nem veszítünk időt, és az is nagyon fontos hogyha nem terhelődik rá egy döntés terhe olyan hozzátartozóra aki egyébként nincs döntési helyzetben.
Nem tudok elmenni amellett sem , hogy milyen nehéz időszak után állunk itt a járvány szempontjából, és talán milyen nehéz időszak elött is állunk. Azt szeretném megemlíteni egy- két számmal hogy miként tépázta meg az új típusú koronavírus járvány a szervadományozást és az átültetéseket. Van egy 22 országot érintő, közte 16 európai országot érintő felmérés. Ebből az derül ki, hogy világ-szerte, Európa-szerte a pandémia miatt csökkent a szervadományozások és a szervátültetések száma. 2020-ban egész pontosan több mint 11 000 –rel kevesebb szervátültetést tudtak elvégezni. Ez azt jelenti, hogy a kevesebb szervátültetés miatt 48 000 életévet veszítettünk el. Ennyivel kevesebb szervtranszplantáció történt. Sajnos Magyarországon is 111 elhunyt donor volt, szemben a megelőző év 180-as esetszámával. Senki ne értse félre ezeket a számokat, amikor azt mondom, hogy sajnos, hiszen nem lett kevesebb súlyos agykárosodott aki aztán meghalt a súlyos agykárosodás következtében, csak nem volt kapacitás, nem volt lehetőség minden esetben a donációra. 69-el kevesebb donor, 38 %-kal kevesebb donor, és nem 440 szervátültetés történt, mint korábban, 2019-ben, hanem 320. Ez 120-al kevesebb, és ha ugyanezt a számítást veszem alapul, akkor Magyarországon 528 életévet veszítettünk el csak a tavalyi évben. De volt szervadományozás mindvégig és volt szervátültetés és nagyon fontos célkitűzésünk volt az, hogy ne történhessen semmiképpen a donorból - ennek a veszélyes, korábban még ismeretlen( ma már többet tudunk róla) - kórokozónak az átvitele transzplantáció során a recipiensbe, aki éppen azért mert egy számára immunológiailag, biológiailag idegen szervet kap, ezért az immunrendszerét befolyásoló, az immunrendszer működését csökkentő gyógyszereket kell szednie. Nem történt ilyen fertőzés átvitel. Megvédtük a betegeket.
A COVID sok mindent el tud tőlünk venni, és sok mindent el is vett tőlünk. De egy dolgot nem, egy dologtól biztos nem tud minket megfosztani, saját szuverén egyéni döntéseinktől. És azt gondolom, hogy talán akkor emlékezünk tisztelettel rájuk ha hálánkat aktívan fejezzük ki azzal, hogy példát veszünk tőlük és döntést hozunk. Mert ha ez a jó példa ragadós, akkor talán többet is adhatok, mint a saját szerveimet.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket!
2021. 10. 05.
