Laudáció:
Bemutatom Önöknek: Retteghy Tibor
Egyetemi tanulmányait a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen Budapesten1976-ban fejezte be.
Egy évig a MNH Tiszti Kórházában, majd a kötelező katonai szolgálat során háromnegyed évig a Központi Katonai Kórházban dolgozott.
1982-ben szerzett szakorvosi képesítést Aneszteziológia és intenzív betegellátás területén.
1978 óta a mai napig (38 éve) dolgozik a Péterfy Sándor utcai Kórház és Baleseti Központ (megelőzően: Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet) Aneszteziológiai és Intenzív Betegellátó osztályán, az utóbbi években már nyugállományban, megbízásos szerződéssel.
Munkája során jártasságot szerzett a
baleseti sebészeti,
idegsebészeti,
hasi sebészeti,
mellkassebészeti,
illetve gyermeksebészeti aneszteziológiában, valamint
perioperatív és intenzív betegellátásban.
A klinikai tevékenység mellett számos szakmai közleménye jelent meg elsősorban
a folyadékháztartás,
a vérkészítmények klinikai alkalmazása,
a véralvadás,
a generalizált fertőzések,
a súlyos koponyasérülés és gerincsérülés,
továbbá a többszörös sérültek ellátásának területéről.
Emellett több Magyarországon megjelent szakkönyv és kiadvány szerzője.
Számos előadást tart a mai napig, elsősorban orvos-továbbképzés keretei között.
Az Országos Vérellátó Szolgálat transzfúziológiai tanfolyamain és a Semmelweis Egyetem posztgraduális képzésein
a vérkészítmények felhasználása,
a masszív transzfúzió,
a nem immun eredetű transzfúziós szövődmények,
és a vérgazdálkodás témáiban előadó.
Az elmúlt évtizedekben számos hazai és külföldi kongresszuson, szimpóziumon tartott előadást.
Külföldi ösztöndíjasként
1983-ban ljubljanai Egyetemi Klinikán,
1989-ben a Stockholmi Karolinska Kórházban gyarapította szakmai ismereteit, és
1994-ben Leuven-ben sürgősségi továbbképzésen vett részt.
Több, mint 20 évig (nyugállományba vonulásig) az Intenzív Betegellátó Osztály részlegvezető főorvosaként, emellett az Intézeti Vérellátó vezetőjeként, mint Intézeti Transzfúziós felelős főorvos dolgozott.
Felesége a Semmelweis Egyetemen dolgozik, három fia joggal, képzőművészettel és bölcsészettel foglalkozik.
Hölgyeim és Uraim!
A transzplantációs programok elindításához és fejlesztéséhez a társadalom támogatása mellett kell a szakma is.
Több klinikai terület együttműködése szükséges, amelyek között az első lépés a súlyos agyi károsodott betegek ellátásával foglalkozó intenzív terápiás szakma.
Ez a díj idén is méltó helyre kerül, ugyanis főorvos úr évtizedekkel ezelőtt felismert két fontos lehetőséget és ehhez ragaszkodik a mai napig.
Az egyik, hogy Magyarországon az elsők között kezdett foglalkozni agyhalál megállapítással, donorfelismeréssel és donorgondozással és ezzel példát mutatott saját kollégáinak, akiknek ma ez a mindennapos munka része. Személyes munkája éjjel és nappal rengeteg szervtranszplantációt tett lehetővé. Tette ezt a folyamat nélkülözhetetlen, de szomorú oldalán, nem nagyon látva a megmentett betegeket.
A másik pedig, hogy elkötelezettségét és tudását katedrára vitte, mert látta, hogy oktatásra és szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy ne vesszen az életmentés régen még újnak számító lehetősége.
Én csak 15 éve ismerem főorvos urat, de akkor már régen végezte az oktatói tevékenységet.
Dr. Retteghy Tibor évtizedek óta tart elsősorban donorgondozásról és donorfelismerésről előadásokat szervdonációs orvostovábbképző tanfolyamokon, így mára több ezer orvos hallgatta meg tőle ezeket a témákat.
És két dolgot köszönetként szeretnék megemlíteni.
Az egyik, hogy főorvos úr úgy gyakorolja a szakmát, ahogy oktatja, gondolok itt a következetes szakmai precizitásra elsősorban.
A másik, hogy nincs még egy előadó ezeken a továbbképzéseken, aki minden alkalommal frissítené az irodalmi hivatkozásokat és idézeteket. Már szinte várjuk, hogy hol lesz az újdonság. Évtizedek óta tart előadást úgy, hogy minden alkalommal a legfrissebb kutatások, klinikai tapasztalatok eredményeit mutatja be.
Dolgozni és tovább adni a tapasztalatot, ez jellemezte mindig Dr. Retteghy Tibor munkáját és ez jellemzi ma is, amely közvetlenül több száz és közvetve több ezer transzplantációhoz járult hozzá a távolban.
Itt az ideje most megköszönni!
Tisztelt Főorvos Úr!
Kedves Tibor!
Egészségessé varázsolt korábbi betegek és valamennyi munkatársam köszönetét is tolmácsolom most, köszönjük és remélem, hogy folytatjuk!
Mihály Sándor
2016. október 8.
2016. 10. 18.
