2010. október 17.
A szerdonáció és transzplantáció nem csak orvosi, hanem etikai, közgazdasági, filozófiai és politikai kérdéseket is felvet világszerte.
Amiről először úgy gondolnánk, hogy csupán keveseket érint, belátjuk, hogy valójában bármelyikünket potenciális érintő közügyről, sőt megérintő magánügyről lehet szó.
Az egészségügyben dolgozó orvosok, ápolók, koordinátorok és még sokan mások igazi csapatmunkában és bonyolult hálózatban lehetővé teszik a szervátültetési programok megvalósítását és működtetését, amely sikeres kezelést jelent olyan betegek számára, akiknek transzplantáció nélkül nincs esélyük az életre, vagy legalább jó minőségű életre.
És a szervátültetés nem csak a várható életesélyt javítja szignifikáns mértékben, hanem lehetővé teszi a recipiensek számára a közösségi, szakmai, de főleg a családi élet folytatását, hiszen nem csak életéveket, hanem jobb életet ad.
A szervátültetést az emberi szolidaritás hívja életre és élteti, amely túlmutat határokon, nyelveken, politikai ideológián, etnikai hovatartozáson, és bármely egyéb körülményen; valójában egyetemes remény értékét hordozza magában.
A Szervdonáció és Transzplantáció Európai Napját Phillipe Morel professzor hívta életre 1996-ban, amely 2005-től egyben Világnap is a Föld, különböző pontjain (Svájc, Argentína, Kuvait, Japán, Németország). A mai 12. éves rendezvény hivatalos helyszíne, Grúzia, Tbiliszi, de az ünnepnap hosszú utat tett meg eddig Genf, Bécs, Lisszabon, Nicosia, Stockholm, Athén, Isztanbul, Dublin és Ljubljana érintésével.
Idén 4. alkalomhoz ér a hazai éves rendezvény, miközben 2009-ben 140 halottból történő szervkivétel 66 donorkórházból 348 szervátültetés lehetőségét adta, illetve további 24 veseátültetés történt élő donorból.
Több mint 6300 magyarországi szervátültetés után ma a donorokra és recipiensekre gondolunk, akik adtak és kaptak, mert ez a jó közösség egyik ismérve. És ebben a közösségben mindenkinek jut feladat, de egy döntés biztosan: megismerem az agyhalál, mint halál fogalmát és a feltételezett beleegyezés elvének értelmében gyakorolom az önrendelkezés jogát! És ha szeretném adni szerveimet halálom után, akkor nem kell azt leírnom, de jó elmondanom azoknak családtagoknak, akiknek majd segíthet a fájdalmas tragédia elfogadásában az én döntésemnek felszabadító ismerete.
A szervdonáció és transzplantáció napja ünnep és emlékezés, amelynek célja az egészségügyi szervezetek, hatóságok, donorkórházak, transzplantációs központok és döntéshozók támogatása annak érdekében, hogy együtt megálljunk egy pillanatra, és elmondjuk, hogy a szervadományozás és szervátültetés egy eredményes, hatékony, átlátható és erkölcsös tevékenység, amely jó a recipiensnek és tiszteletben tartja a donort.
Mihály Sándor
Igazgató, OVSZ Szervkoordinációs Iroda
2010. 10. 17.
