Háziorvosok közreműködése a szervadományozással kapcsolatos lakossági tájékoztatásban
Tisztelt Háziorvosok!
Az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) Transzplantációs Igazgatóság az Önök együttműködését és segítségét kéri a szervadományozással kapcsolatos lakossági tájékoztatásban.
Elsősorban azért fordulunk Önökhöz, mert Önök jelentik Magyarországon az egészségügyi ellátás első találkozási pontját és a háziorvosi rendszeren keresztül kiemelkedően sok orvos-beteg találkozó valósul meg, amelynek során a betegek hiteles szakembertől kaphatnak tájékoztatást egészségügyi kérdésekben, így akár a szervadományozásról is. Az ilyen témára való felkészülésüket kívánjuk támogatni a jövőben több csatornán keresztül is. Másrészt a jogalkotó egy közvetítői szerepet is meghatározott a háziorvosok számára, az adományozáshoz kapcsolódó tiltakozó nyilatkozat továbbítására vonatkozóan.
Célunk a lakosság szervadományozással kapcsolatos ismereteinek javítása, amely bizonyítottan javítja a szervdonációs hajlandóságot.
Nem többletmunkát, terhet jelent Önök részére megkeresésünk, hanem információt és támogatást adunk az orvos-beteg találkozók során felmerülő és a beteg által kezdeményezett szervadományozással kapcsolatos beszélgetések vezetéséhez.
A tájékoztatóban részletesen kell foglalkoznunk az agyhalállal, az elhunytból (dobogó szívű agyhalottból) történő szerv-, szövetdonációval, de érinteni fogjuk az élődonoros szervadományozást is és végül az adományozással kapcsolatos döntési felelősséget hangsúlyozzuk.
Az OVSZ ezúton tájékoztatja Önöket arról, hogy a szerv- és szövetadományozásról és átültetésről szóló 18/1998. (XII. 27.) EüM rendelet háziorvosokra vonatkozóan is megfogalmaz feladatot a tiltakozó nyilatkozat megtételével kapcsolatban.
A szerv- és szövetdonáció elleni tiltakozó nyilatkozat megtétele ugyanis a rendelet 9. § szerint a háziorvos közreműködésével is megtehető.
„Ha a tiltakozó nyilatkozat megtétele az Eütv. 211. §-a (1) bekezdésében meghatározott közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban történik, azt a beteg
a) személyesen,
b) ajánlott postai küldeményként, vagy
c) háziorvosa közreműködésével
juttathatja el az NSZTR részére, az e rendelet 4. számú mellékletének a) pontja szerinti nyilatkozattal (a továbbiakban: hozzájáruló nyilatkozat) együtt."
AZ AGYHALÁLRÓL
Vannak témák, amelyekről nem szoktunk beszélni, pedig kellene. Ezekről a témákról keveset tudunk, vagy félünk szóba hozni. Ilyen például az agyhalál fogalma is. Beszéljünk róla!
Az agyhalál egyenlő az egyén halálával. Az agyhalott ember halott. Agyhalál esetén az agy összes működése végérvényesen és visszafordíthatatlanul megszűnik.
De honnan tudjuk biztosan, hogy az agyhalott halott?
Különösen azért fontos erről beszélni, mert az agyhalottat mesterségesen lélegeztetik és egy ideig még dobog a szíve, amely kétségeket ébreszthet, hogy valójában halott-e.
Mi történik az aggyal ilyenkor és miért?
Az agyhalál kialakulásának az oka az agy vérellátásnak és oxigén ellátásának megszűnése. Az agy a kemény, csontos koponyán belül helyezkedik el. Ha egy baleset, agyi történés vagy tartós oxigénhiányos állapot miatt súlyos agykárosodás alakul ki, az agy duzzadni kezd, ebben azonban a csontos koponya megakadályozza. Így az agyban a nyomás egyre nő. Amikor az agyduzzanat miatt egyre növekvő nyomás nagyobb lesz, mint a vérnyomás, akkor nem tud több vér bejutni az agyba, mely ezért oxigén- és tápanyaghiány miatt néhány perc alatt elpusztul, s beáll az agyhalál.
Az agy azon részét, amely a szervek összehangolt működésének biztosításáért, a külvilággal való kapcsolattartásért felelős agytörzsnek nevezzük. Az agytörzs elpusztulásakor azonban a szív még képes önállóan dobogni, és pumpálja a vért a test többi része felé. Az agyhalott nem képes önálló légvételre, mert az agyhalál következtében az agytörzsben található légzést szabályozó központ szintén elhal. Lélegeztetőgéppel azonban átmenetileg fenntartható a megszűnt légzés, ezért az oxigén még eljut az agyhalott dobogó szívéig, a hasi és mellkasi szervekig. Az agyhalott lélegeztetésével egy rövidebb időszakra az agyhalottnak fenntartható a vérkeringése, s ezáltal az agy kivételével a többi szerv működése is biztosítható.
Az agyhalálnak egyértelmű tünetei vannak. Ezért az agyhalál beálltát viszonylag egyszerű vizsgálatok sorozatával kétséget kizáróan meg lehet állapítani, amelyek az agytörzsi reflexek és a spontán légzés hiányát mutatják ki. Ezt hívjuk az agyhalál észlelésének. Ezt követően egy hosszabb megfigyelési idők alatt többször is meg kell ismételni ezeket a vizsgálatokat. A megfigyelési időszak végén pedig több szakorvos együtt ismét megvizsgálja az agyhalál tüneteinek a meglétét, és azok fennállása esetén megállapítják az agyhalál tényét, amit jegyzőkönyvben is rögzítenek. Az agyhalál megállapítása a halál megállapítása.
Az agyhalott – noha még ver a szíve, s lélegeztetik – nem érez semmit, nem hall, nem lát, nincsenek gondolatai, hiszen halott. Ugyanis minden agyműködése megszűnt. Az agy halála az egyedi személyiség halála is egyben.
Az agyhalál viszonylag ritkán fordul elő. Kicsi az esélye annak, hogy agyhalottként haljon meg az ember. 100 kórházi haláleset között körülbelül egyszer fordul elő az agyhalál.
Az agyhalál nem egyenlő a kómával. A kóma, magyarul eszméletlenség, sok idegrendszeri betegségnek lehet tünete és sokszor csak átmeneti állapot. Kómában a szervek működését összehangoló agytörzs még működik. Kóma esetén csak az agy egyes része vagy részei károsodnak, ezért a kómából való felépülésre, a kiváltó októl függően lehet esély. Az agyhalott azonban nem csak eszméletlen, de emellett biztos jelei vannak az agy végérvényes elhalásának is.
Ezért az agyhalál halál, nincs lehetőség a gyógyulásra.
Az orvosok többféle értelemben beszélnek halálról. Klinikai halál alatt azt értik, amikor a szívműködés és a légzés leállt, de azok működése újraélesztéssel visszafordítható. Ezért ez még nem igazi halál, hiszen az ilyen beteget még újra lehet éleszteni, vagyis újra meg lehet indítani a szívműködését és a légzését. Ha azonban a szívműködés és a légzés visszafordíthatatlanul megszűnt, vagyis a beteget már nem lehet újraéleszteni, akkor beszélnek szív-tüdő halálról. Ez volt a halál megállapításának a szokásos, hagyományos módja, évezredeken keresztül. Az utóbbi évtizedekben alakult ki az agyhalál fogalma. Agyhalál esetén az egész agy működése szűnik meg előbb, s csak ezt követi a szívműködés visszafordíthatatlan leállása. Így az agyhalottnak még ver a szíve ugyan, amíg a légzése mesterségesen fenntartott, de ugyanúgy halottnak számít, mint a szív-tüdő halott.
DONÁCIÓ
Alapvető emberi jogunk döntést hozni szervadományozási szándékunkról.
Élünk-e vele?
Az életmentő szervátültetésekhez szervekre van szükség. A szervek eltávolíthatóak halottból és bizonyos szervek esetén élő szervadományozóból, azaz szervdonorból. A transzplantációs célú szerveltávolítást nevezzük szervdonációnak.
A saját szerveim halálom utáni sorsáról nekem kell döntést hoznom, ha nagykorú és cselekvőképes vagyok.
A döntés meghozatala tehát személyes felelősségem, mellyel halálom esetén gyászoló szeretteim terhét könnyítem. A döntéshozatalt segíthetik családi beszélgetések, amelyek során a hozzátartozók megismerhetik egymás véleményét. Ha ismerjük szeretteink szervdonációra vonatkozó végakaratát, tisztelnünk és képviselnünk kell azt. Kiskorú elhunyt esetén a törvényes képviselő dönthet a gyermek szerveinek sorsáról.
Hogyan tudom a döntésemet kinyilvánítani?
A személyes döntés az önrendelkezéshez való joghoz kapcsolódik. Az önrendelkezéshez való jog keretében minden természetes személynek joga van ahhoz, hogy halála esetére rendelkezzen a holttestét érintő beavatkozásokról. Hazánkban, ahogy a legtöbb európai országban, a feltételezett beleegyezés elve érvényesül, mely szerint, ha valaki életében nem tiltakozott írásban az ellen, hogy halála esetén szerveit eltávolítsák, akkor az illető beleegyezését kell vélelmezni.
Az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény rendelkezései szerint bárki megtilthatja, hogy holttestéből szervet és szövetet átültetés, egyéb gyógyító célú felhasználás, valamint kutatás vagy oktatás céljából eltávolítsanak. A döntés hivatalossá tehető a feltételezett beleegyezés elvét alkalmazó országokban a tiltakozó nyilatkozat megtételével.
Az Országos Vérellátó Szolgálat működteti a Nemzeti Szerv- és Szövetdonációs Tiltakozások Regiszterét (NSZTR), amely a tiltakozás megtételéhez és ellenőrzéséhez biztosítja a feltételeket. Ebben a rendszerben történik a szerv- és szövetadományozással kapcsolatos egyéni tiltakozások nyilvántartása. Minden transzplantációs célú szerv- és szövetkivétel előtt kötelező a nyilvántartásban ellenőrizni, hogy az elhunyt szerepel-e a tiltakozók között. Az elhunyt írásos tiltakozása esetén nem történhet szerv-, szövetkivétel, írásos tiltakozó nyilatkozat hiányában az elhunyt beleegyezését kell vélelmezni.
Ez a döntés tájékozódást, mérlegelést és lehetőség szerint beszélgetést igényel.
Mindenki döntése szükséges!
TÁJÉKOZTATÁS A SZERVADOMÁNYOZÁSRÓL
A szervdonációs rendszer egyik legnagyobb nehézsége a társadalmi tájékozottság hiánya. A 2014-es évben több mint hetvenezer páciens várakozott vesére, májra, tüdőre, szívre, hasnyálmirigyre, vagy épp vékonybél-átültetésre az Európai Unióban. A donorszerv hiány miatt naponta tizenkét ember hal meg.
Hogy kezdődik?
A súlyos agykárosodást szenvedett beteget kórházba szállítják. Ott alapos kivizsgálás után mindent megtesznek az életének a megmentése érdekében. Az ezt követő napokban a családtagok rendszeresen látogatnak, érdeklődnek, és így folyamatosan tájékoztatást kapnak a beteg állapotának alakulásáról, változásáró.
Mi a legnehezebb? Hozzátartozóként végig várjuk és reméljük az állapot javulását. Életünk egyik legnehezebb pillanata akkor következik, ha nem a várt hírt kapjuk: hogy a szerettünk meghalt, agyhalott lett. Gyakran ilyenkor hallunk először a szervadományozás lehetőségéről, mellyel az agyhalott - azaz halott - de „dobogó szívű” elhunyt szerveivel egy másik ember életét tudnák megmenteni.
Ezek a beszélgetések nagyon megterhelőek a hirtelen gyász miatt, ezért a beszélgetésekre felkészült orvosok mindent elkövetnek a család támogatása érdekében. A részletek ismertetése után időt és lehetőséget adnak a hozzátartozóknak az elmondottak megértésére, kérdések megfogalmazására, megválaszolására és az érzelmek kinyilvánítására.
A tragédia elfogadása mellett az is nagyon nehéz, hogy a hozzátartozók – mivel az elhunytat már nem lehet megkérdezni – néha úgy érzik, hogy nekik kell felvállalniuk a szervadományozással kapcsolatos döntést. Hozzátartozóként az elhunyt életében kinyilvánított végakaratát kell tiszteletben tartanunk és képviselnünk.
Mit jelent az, hogy a szervadományozás során az elhunyt testét tisztelet övezi?
A transzplantációs célú szervkivétel steril körülmények között, műtőben történik. A beavatkozás végén, a holttesten ejtett vágásokat öltésekkel zárják, s így a testet külsőleg helyreállítják. Éppen ezért a szervadományozás nem sérti a test külső épségét, és az európai országokban elterjedt temetkezési szokásokat. Az elhunyt nyitott koporsós temetése is lehetséges a szervdonáció után.
Halálunk esetére szóló, szerveinket érintő transzplantációs döntésünk, családunk terheit könnyíti meg, adott esetben pedig életeket ment.
A videók szövegkönyvének elkészítésében résztvevő magyar szakértők:
- Dr. Debreczeni Róbert, Neurológus, Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinika
- Prof. Dr. Fülesdi Béla, Neurológus- és Intenzív Terápiás Szakorvos, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Elnöke
- Prof. Dr. Kovács József, bioetikus, Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet
- Mihály Sándor, OVSz Szervkoordinációs Iroda Igazgató
- Dr. Smudla Anikó, Aneszteziológus -és Terápiás Szakorvos, Semmelweis Egyetem Transzplantációs- és Sebészeti Klinika
Legutolsó frissítés: 2021.07.15.
