„Hiába ajánlotta fel több alkalommal is a balassagyarmati kórház agyhalott betegek transzplantációra alkalmas szerveit, azokat sok esetben nem fogadták, írja a Nógrád Megyei Hírlap.”
A fenti mondat azt sugallja, mintha transzplantációs célú felhasználásra alkalmas szervek felajánlása után elutasító választ kapna a donorkórház. A Szervkoordinációs Iroda riadójelentési dokumentációja alapján elmondható, hogy 2008-ban Balassagyarmatról 5 alkalommal érkezett donorjelentés, amely esetek közül 1 alkalommal történt szervkivétel az agyhalottból. További 4 alkalommal a potenciális donorok szervei nem voltak alkalmasak transzplantációs célú felhasználásra. 2009-ben 2 jelentésből 1 alkalommal lehetett csak alkalmas donorszervet eltávolítani.
„…a kisebb balassagyarmati kórházban több esetben is rá tudják beszélni a családtagokat az agyhalott hozzátartozójuk szerveinek az adományozásra.”
A feltételezett beleegyezés elve és a jogszabályban megfogalmazott utólagos tájékoztatási kötelezettség alapján nem szükséges és nem helyes rábeszélni a családtagokat a szervkivételre.
„Frankfurter Zsuzsanna, a balassagyarmati kórház főorvosa elmondta, hogy sok esetben hiába találják alkalmasnak a donorszervet, arra a klinikák nem tartanak igényt, ami érthetetlen számukra, hisz a szervátültetéseknél hosszú a várólista.”
A fenti idézetben nem pontosan kerül megfogalmazásra a szervalkalmasságról szóló döntések algoritmusa, illetve a mögötte álló alapelv. A hibásan megfogalmazott mondatból arra lehet következtetni, hogy azért hosszú a várólista, mert a klinikák nem tartanak igényt az alkalmas donorszervekre, valójában a hosszú várólista nem ezért hosszú, a klinikák pedig igényt tartanak az alkalmas donorszervekre. A Szervkoordinációs Iroda véleménye szerint a felajánlott donorszervek alkalmasságát, vagy alkalmatlanságát leginkább a transzplantációs centrumok tudják eldönteni, ahol a szervátültetéseket végzik. A donorjelentő kórházaknak nem feladata a szervek alkalmasságának megítélése, éppen ezért évek óta kérjük az intenzív osztályoktól, hogy vélt alkalmasságtól függetlenül minden észlelt agyhalottat jelentsenek a koordinátor szervezet felé. A szervtranszplantációkat végző klinikák minden szervre „igényt tartanak”, amely alkalmas lehet egy beteg életének megmentésére, vagy a műtétet megelőző állapotnál jobb minőségű élet lehetőségét adja. Nem jó minőségű donorszervek átültetése a beteg számára nem kívánatos, ezért ilyen és csak ilyen esetekben a szervek nem kerülnek kivételre. A transzplantációs várólistákon valóban sok beteg várakozik: kb. kétszer annyi az egy pillanatban várakozók száma, mint az egy év alatt végzett átültetések száma. A szervhiány olyan súlyos világméretű probléma, amely Magyarországot is sújtja.
Ugyanarra a forrásra (Nógrád Megyei Hírlap) hivatkozó, a Életet adó szervek oldalon olvasható cikk a fentihez hasonló pontosítást nem igényel.
Mihály Sándor
vezető koordinátor
Szervkoordinációs Iroda
