"Amikor betöltöttem a 18-at, az osztálytársaim hívtak, hogy menjünk vért adni, ami nagyon jó ötletnek tűnt, mivel így igazoltan lóghattunk a suliból. :)
Aztán egyre büszkébb lettem a véradásaimra, még céges újságban is jelent meg fényképem. Ahogy teltek az évek, már nem nagyon dicsekedtem vele, ez csupán egy belső ügyem maradt. Három évtizeddel később ma már a 49. véradásomon vagyok túl - a szabadidőmben, nem lógok sehonnan. Egyszerűen jó érzés a segítségnyújtás - viszont már nem titkolom. :) Örülök, hogy egészséges vagyok, de nem örülök annak, ha mások nem azok. A magam módján így vezetem őket az egészséghez vezető útra."
