Felekezetünk a hinduizmus monoteista nézeteket valló, gaudíja-vaisnava (Visnu- vagy Krisna-hívő) ágát képviseli. Teológiánk alapvető tanításai szerint az élőlény nem azonos a testével, hanem örök lélek, amely életről életre, testből testbe vándorol. A reinkarnáció, azaz lélekvándorlás folyamatát a karma törvénye határozza meg, mely szerint tetteink és életvitelünk függvényében kerülhetünk jobb vagy nehezebb élethelyzetbe.
A Védák szentírásai az emberi létezést különösen megbecsülendőnek tartják, hiszen e létforma teszi lehetővé az Istenhez fűződő eredeti kapcsolatunk helyreállítását. A Krisna-hívők úgy tekintenek a testükre, mint olyan eszközre, amellyel Istent szolgálhatják. A halált, azaz a test elhagyását úgy fogják fel, mint lehetőséget arra, hogy az életük során végzett lelki gyakorlataik eredményeként elérhessék Isten hajlékát. Életük utolsó fázisában ezért az Istennel való kapcsolatuk minél mélyebb megélésére igyekeznek összpontosítani.
A vaisnava hitelvek szerint a halál pillanatában a lélek távozik a testből, melyhez élete során igen erős ragaszkodást fejlesztett ki. Annak érdekében, hogy a lélek mielőbb elszakadhasson a múlandó testtől, és folytathassa útját következő állomása felé, szükséges, hogy a testet mielőbb, minden részével együtt elhamvasszák.
A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége tiszteletben tartja az egyén önrendelkezési jogát, ezért híveit sem a szervdonációval kapcsolatos tiltó, sem hozzájáruló nyilatkozat aláírására nem kötelezi. Minden esetben az egyénre bízza, hogy emberbaráti együttérzéstől vezérelve akár felajánlja szerveit mások jóléte érdekében, akár úgy döntsön, hogy halála után nem kívánja ép szerveit, vagy szöveteit mások rendelkezésére bocsátani.
