Az Üdvhadsereg nem ad tagjainak kifejezett útmutatást a szervadományozással kapcsolatosan. Ezt személyes döntésükre bízza.
Tekintettel az Üdvhadsereg múltjára és segítő-adományozó jellegére, bátorítandó az a gondolat, hogy ez a szolgálat és hozzáállás a halál állapotára is kiterjedjen a szervadományozás által.
Alátámasztásként idézek „Az üdvösség története” című könyvből, amely összefoglalja és megmagyarázza az Üdvhadsereg tanításait.
„Reménységünk van tehát a feltámadásban, de ez még nem jelenti azt, hogy takargatnunk kellene a halál realitását. Biológiai lények lévén, a halál része emberi állapotunknak. A halált is Isten adta, mely bukott emberi létezésünk korlátja. A halál realitása azonban nem foszthat meg minket attól a reménységtől, hogy Krisztus legyőzte a halált. A halál többé nem választ el minket Istentől. Már le van győzve. Persze ettől még meghal a testünk, ám Jézus Krisztus miatt nem kell Isten számára is meghalnunk.”
(Az Üdvösség története, 125. old.)
