Alapvető emberi jogunk döntést hozni szervadományozási szándékunkról.
Élünk-e vele?
Az életmentő szervátültetésekhez szervekre van szükség. A szervek eltávolíthatóak halottból és bizonyos szervek esetén élő szervadományozóból, azaz szervdonorból. A transzplantációs célú szerveltávolítást nevezzük szervdonációnak.
A saját szerveim halálom utáni sorsáról nekem kell döntést hoznom, ha nagykorú és cselekvőképes vagyok.
A döntés meghozatala tehát személyes felelősségem, mellyel halálom esetén gyászoló szeretteim terhét könnyítem. A döntéshozatalt segíthetik családi beszélgetések, amelyek során a hozzátartozók megismerhetik egymás véleményét. Ha ismerjük szeretteink szervdonációra vonatkozó végakaratát, tisztelnünk és képviselnünk kell azt. Kiskorú elhunyt esetén a törvényes képviselő dönthet a gyermek szerveinek sorsáról.
Hogyan tudom a döntésemet kinyilvánítani?
Világszerte kétféle szabályt alkalmaznak az elhunyt még életében kinyilvánított akaratának érvényesítésére, ha felmerül a szervdonáció orvosi lehetősége. Kevésbé elterjedt Európában a pozitív beleegyezés elve, amikor az elhunyt még életében leírt beleegyezése szükséges a szervkivétel elvégzéséhez. Elterjedtebb a feltételezett beleegyezés elve, amely szerint, ha valaki életében nem tiltotta meg, akkor halála esetén szerveit eltávolíthatják átültetés céljából.
Az első esetben tehát kifejezetten szükséges a beleegyező nyilatkozat szervdonációhoz, míg a második esetben, írásos nyilatkozat hiányában a szervdonációhoz való hozzájárulást feltételezzük.
A döntés hivatalossá tehető a feltételezett beleegyezés elvét alkalmazó országokban a tiltakozó nyilatkozattal, melyet egy nyilvántartásba (regiszterbe) vezetnek be, vagy pozitív beleegyezés elvét alkalmazó országokban a donorkártya kitöltésével.
Ez a döntés tájékozódást, mérlegelést és lehetőség szerint beszélgetést igényel.
Mindenki döntése szükséges!
TÁJÉKOZTATÁS A SZERVADOMÁNYOZÁSRÓL
A szervdonációs rendszer egyik legnagyobb nehézsége a társadalmi tájékozottság hiánya. A 2014-es évben több mint hetvenezer páciens várakozott vesére, májra, tüdőre, szívre, hasnyálmirigyre, vagy épp vékonybél-átültetésre az Európai Unióban. A donorszerv hiány miatt naponta tizenkét ember hal meg.
Hogy kezdődik?
A súlyos agykárosodást szenvedett beteget kórházba szállítják. Ott alapos kivizsgálás után mindent megtesznek az életének a megmentése érdekében. Az ezt követő napokban a családtagok rendszeresen látogatnak, érdeklődnek, és így folyamatosan tájékoztatást kapnak a beteg állapotának alakulásáról, változásáró.
Mi a legnehezebb? Hozzátartozóként végig várjuk és reméljük az állapot javulását. Életünk egyik legnehezebb pillanata akkor következik, ha nem a várt hírt kapjuk: hogy a szerettünk meghalt, agyhalott lett. Gyakran ilyenkor hallunk először a szervadományozás lehetőségéről, mellyel az agyhalott - azaz halott - de „dobogó szívű” elhunyt szerveivel egy másik ember életét tudnák megmenteni.
Ezek a beszélgetések nagyon megterhelőek a hirtelen gyász miatt, ezért a beszélgetésekre felkészült orvosok mindent elkövetnek a család támogatása érdekében. A részletek ismertetése után időt és lehetőséget adnak a hozzátartozóknak az elmondottak megértésére, kérdések megfogalmazására, megválaszolására és az érzelmek kinyilvánítására.
A tragédia elfogadása mellett az is nagyon nehéz, hogy a hozzátartozók – mivel az elhunytat már nem lehet megkérdezni – néha úgy érzik, hogy nekik kell felvállalniuk a szervadományozással kapcsolatos döntést. Hozzátartozóként az elhunyt életében kinyilvánított végakaratát kell tiszteletben tartanunk és képviselnünk.
Mit jelent az, hogy a szervadományozás során az elhunyt testét tisztelet övezi?
A transzplantációs célú szervkivétel steril körülmények között, műtőben történik. A beavatkozás végén, a holttesten ejtett vágásokat öltésekkel zárják, s így a testet külsőleg helyreállítják. Éppen ezért a szervadományozás nem sérti a test külső épségét, és az európai országokban elterjedt temetkezési szokásokat. Az elhunyt nyitott koporsós temetése is lehetséges a szervdonáció után.
Halálunk esetére szóló, szerveinket érintő transzplantációs döntésünk, családunk terheit könnyíti meg, adott esetben pedig életeket ment.
A videók szövegkönyvének elkészítésében résztvevő magyar szakértők:
- Dr. Debreczeni Róbert, Neurológus, Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinika
- Prof. Dr. Fülesdi Béla, Neurológus- és Intenzív Terápiás Szakorvos, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Elnöke
- Prof. Dr. Kovács József, bioetikus, Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet
- Mihály Sándor, OVSz Szervkoordinációs Iroda Igazgató
- Dr. Smudla Anikó, Aneszteziológus -és Terápiás Szakorvos, Semmelweis Egyetem Transzplantációs- és Sebészeti Klinika
